Már a kenyér is luxus lett…

Egyedül nevelem a két éves kisfiamat. Dolgozunk, amennyit csak tudunk, de már a legolcsóbb kenyérre sem mindig futja. Van, hogy csak egyszer eszünk egy nap – és van, hogy semmit.

A kisfiamnak pelenkára, törlőkendőre, alapvető dolgokra lenne szüksége, de a pénz elmegy a csekkekre és gyógyszerekre. Már nem tudok egyedül küzdeni.

Ha van bárki, aki tud segíteni – akár csak egy kenyér árával is – az nekünk már remény!