Kényszerítő jellegű hímsovinizmus - V. rész (Murinai Angéla: 10 okom a haragra)
A kényszerítő jellegű HHS az alábbi csoportokra osztható:
MEGFÉLEMLÍTÉS
Félelmet keltő manőver, amelyet a férfi azután használ, hogy már megteremtette saját – valóságos vagy képzelt – hírét a saját erőszakosságáról. A férfi valamilyen ijesztő jel – egy tekintet, egy hangnem, egy testtartás vagy gesztus – révén a nő tudomására hozza, hogy ha nem engedelmeskedik, „valami” történni fog. Ahhoz, hogy a jelzés hihető legyen, szükséges olykor-olykor egy-egy testi, szexuális vagy anyagi jellegű erődemonstráció. Ez a fajta fenyegető viselkedés hosszú távon általában oda vezet, hogy a férfi eléri, hogy ne akarjanak tőle semmit, és így saját magán kívül ne kelljen senki máshoz alkalmazkodnia.
PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉS
A HHS technikáinak nagy része arra megy ki, hogy a férfi monopol helyzetet teremtsen a pénz használata és az arról hozott döntések terén. Változatos megjelenési formái mind azon a hiten alapulnak, hogy a pénz a férfi tulajdona, vagy legalábbis több joga van hozzá, mint a nőnek. Ide tartozik a közös pénzről szóló információk elhallgatása, a kiadások ellenőrzése, az azzal kapcsolatos részletek számonkérése, a pénz visszatartása.
A TÉR ÉS AZ IDŐ LEURALÁSA
Azon a meggyőződésen alapul, hogy a tér és az idő férfibirtok, amihez a nőnek kevesebb joga van, és ezért ezek leuralása természetes és normális állapot. Fel se merül a férfiban, hogy a tér használata vagy az időt igénylő közös feladatok felosztása megállapodások tárgyát képezhetnék.
Talán ismerős neked is a helyzet, mikor a férfi szétszórja a ruháit az egész lakásban. Simán a nappaliban álló fotelben sziesztázik, ami lehetetlenné teszi, hogy más is használja ezt a közös teret. Kisajátítja a tévét, annak távirányítójához senki nem nyúlhat. A család azt nézi, amit ő akar. Jellemző férfi viselkedés, mikor a körbeült asztalnál szétterpesztett lábaival elfoglalja az egész teret az asztal alatt. Ugyanígy bármikor lelkifurdalás nélkül leuralja az időt azzal, hogy a nőtől elvett idő rovására, a nőt túlterhelve szakít magának időt saját pihenésre vagy szórakozásra.
FELŐRLŐ ISMÉTELGETÉS
A férfi a nő kifárasztásával éri el azt, hogy annak ellenvéleménye esetén is a férfi akarata valósuljon meg. A szakadatlan és fáradhatatlan ismétlés addig folytatódik, amíg a nő, csak hogy egy kicsi nyugta legyen, fel nem adja saját kívánságát vagy véleményét, és el nem fogadja a rákényszerített megoldást.
KIERŐSZAKOLT INTIMITÁS
A férfi egyoldalúan és tolakodóan közeledik személyes vagy szexuális indíttatásból, anélkül hogy érdekelné a nő igénye vagy megbeszélés tárgyát képezné, hogy hogyan jutnak el az intim helyzetig. Tipikus megvalósulási formája a kényszerítő csábítás a szexelni akaró férfi részéről (lásd a már előbb tárgyalt kicsikart szex témáját).
A FÉRFI LOGIKA FELSŐBBRENDŰSÉGÉRE VALÓ HIVATKOZÁS
A férfi az „észre”, a „logikára” vagy „helytálló” érvekre hivatkozik azzal a céllal, hogy a nőre nézve előnytelen gondolatokat, magatartásokat vagy választásokat erőltessen.
KIKÉNYSZERÍTETT MEGBOCSÁTÁS
Része annak a folyamatnak, amelynek Lenore E. Walker pszichológus a „az erőszak ciklusa” nevet adta. Walker szerint az erőszakos párkapcsolat egyfajta körforgás jellegű, ciklikus mintázatot követ, melyben három jól elkülöníthető szakaszt figyelhetünk meg: a feszültség felgyülemlésének szakaszát, az erőszakkitörést és a „mézeshetek” időszakát. A feszültség felgyülemlése során a kapcsolatban egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a súrlódások: a férfi mindenben hibát talál, mindenbe beleköt, esetleg szóban bántalmazza partnerét. A nők elmondják, ilyenkor úgy érzik, mintha tojáshéjon járnának, esetleg próbálnak mindenben megfelelni partnerük vélt és valós elvárásainak, hátha ezzel csökkenteni tudják annak idegességét. Ez a feszültség egészen a férfi erőszakos kitöréséig növekszik, majd az erőszak cselekményben „oldódik”. Az erőszakkitörés történhet szóban vagy tettlegesen, lehet egy pofon, vagy akár a nő gyerekek előtti megerőszakolása. A bántalmazást követően az elkövető nemegyszer mélységes megbánást mutat: bocsánatot kér, kedvesen és szeretetre méltóan viselkedik, fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő, és ő nagyon szereti a nőt. Ebben a fázisban az udvarlási időszak kedvességei is megjelenhetnek apróbb vagy értékes ajándékok, virágcsokor, bonbon vagy ékszerek formájában, ezért ezt az időszakot néha a „mézeshetek” kifejezéssel szokták jelölni. Mint Walker kimutatta, a „békülési” szakasz alapvetően fontos a nő lelki ellenállásának megtörésében, a kapcsolatban tartásában, így az szerves része a bántalmazási folyamatnak. A „mézeshetek” szakaszt tovább bonyolíthatja a férfi esetleges alkoholizálása is, amikor a fogadkozások között az ivás abbahagyása és a szaksegítség keresése is megjelenik. Ezt az átmeneti szakaszt ismét a feszültség felgyülemlésének időszaka követi, és így tovább.
Íme a felsorolás, ami Luis Bonino szerint megalapozza és megelőzi a tényleges fizikai bántalmazást. Mire ennek a kapcsolati lejtőnek az aljára ér a pár, addigra a nőnek már se önbizalma, se akarata, se hite abban, hogy képes lehet bármire a férfi nélkül.
Sokan még manapság is úgy vélik, hogy fizikai erőszak azokat a nőket éri, akik szembeszállnak a férfival. Nagy a szájuk, visszabeszélnek. Ez sem volna indok egyébként, mert miért is ne szólhatna vissza a férfinak, de ha ezt a butaságot félretesszük, akkor is ott marad a tény, hogy maga a hiedelem sem igaz. Nem engedetlen, vérmes, nagypofájú nőket vernek. Nem kell „kiérdemelni” a verést. Egy bántalmazó mindig talál okot, és a legnémább és legengedelmesebb nőket sokkal hamarabb viszik el nejlonzsákban, mint azokat a bizonyos önérvényesítésre képes, nagyszájú asszonyokat. A bántalmazás soha nem az áldozat hibája, hanem mindig az elkövetőé.
Nézzetek körül itt az oldalunkon, ahová a tematikus anyagainkat fogjuk rendszerezve feltenni, és ha tetszik, amit csinálunk, akkor szeretettel fogadjuk, ha rendszeresen vagy alkalmanként egy kisebb összeggel támogatjátok a munkánkat.