Negyedik regényem, a Félszárnyú angyalok megjelentetéséhez kérem támogatásodat. Írói pályámon másodszor fordulok a másság kérdéséhez, talán nem véletlenül. Hiszek abban, hogy széles a világ országútja, mindannyian elférünk rajta, és hiszek abban is, hogy olvasás közben bekövetkezhet az összes művészeti ág alapvető célja, a katarzis, melynek nyomán kitágul az ember értelmi és érzelmi horizontja.
A történet egy családról szól, melynek egyensúlya kétszer is veszélyesen megbillen.
Először akkor, amikor Kata és Gábor, akik addig a fiatal értelmiségiek átlagos életét élték, összeházasodnak és gyereket vállalnak. Ikreik suületnek, két kislány, Zoé és Noémi, az egyikük (Noémi) Down-szindrómával jön a világra. A család tagjai úgy viszonyulnak ehhez a váratlan, sokkoló tényhez, ahogy az, habitusukat, értékrendjüket tekintve elvárható tőlük, vagy éppen (ahogy váratlan események bekövetkeztekor gyakran megtörténik) úgy, ahogy nem.
Zoé körül sűrűsödnek azok az események, melyeknek folytán másodszor billen meg a család egyensúlya. Míg Katának természetes alapvetés és egyfajta kényszer is, hogy a sérült testvérrel többet kell foglalkozni, addig a kamaszkorba jutott Zoé számára mindinkább sérelmessé válik ez az attitűd, testvére iránti féltékenysége már-már gyűlöletbe csap át.
Annak ellenére, hogy a Down-szindrómás kislány megszületése nehéz teher egy család vállán, komoly, nehezen feldolgozható trauma, nem akartam drámát írni, a történetet átszövi némi irónia, milyen is a „normálisok” társadalma, milyenek vagyunk „mi”, akik sokszor (a legjobb esetben is) értetlenséggel nézzük őket, a „másokat”, vagy ami még rosszabb, kirekesztéssel fordulunk feléjük.
A kapott támogatást a könyv kiadására (borítótervezés, nyomdai és a terjesztési költségek) szeretnén fordítani.
Kérlek, segíts, hogy az inspiráló történet az irodalom eszközeit használva hozzájárulhasson az előítélek, sztereotípiák lerombolásához, a másság elfogadsához.
Támogatásodat előre is köszönöm. 😊