Nyilván te már tudtad, de engem meglepett. Faludy György, akinek a fordításában A testamentumot olvastatják velünk, biszexuális volt, és amúgy a felesége is. De erről nem órán beszéltünk. Apu kérdezett A Testamentumról, és mondta, hogy régen volt egy telefonos reklám Faludyval, és megjelent a Playboyban a fiatal nőjével. Azt mondta, tudott élni az öreg. A többinek már én néztem utána, pedig csak a reklámot akartam megkeresni. Harminchat évig élt együtt egy Eric Johnson nevű balettművésszel, aki New Yorkban olvasta Faludy életrajzi könyvét, és úgy szeretett bele az íróba, látatlanul. Majd évtizedekig éltek együtt, úgy, hogy a világ számára csak Faludy titkáraként mutathatta be magát, pedig a múzsája volt.
Milyen szép ez valahogy. Beleszeretni valakinek a verseibe, átutazni érte a világot, évtizedekig kitartani mellette, szinte titokban, de a múzsájaként. És Faludy is. Költőnek lenni, az valami nyilvános dolog, verseket ír, olvassák, szerelmes verseket is ír, azokat is olvassák, és közben ott van a versek mögött egy ilyen titok, hogy valaki már akkor szerette ezeket a verseket, mielőtt megszülettek volna. Aztán, amikor jött Fanny, Faludy későbbi felesége, és ez a legdurvább, Eric önszántából odébb állt, és később Indiában, csontrákban szenvedve öngyilkos lett.
Tudom,  ez tipikusan egy szomorú meleg történet, amiben nem vállalhatták fel egymást, meg félre is kell állni, de közben meg tényleg milyen szép. Kemény lehet így szerelmesnek lenni, de jó lehet, ha így szeretnek. Eric megtanult magyarul, előtte átparancsoltatta magát az őrökön az osztrák határon ebbe az akkor még kommunista országba, pedig Faludy akkor már nem is volt itt. Ha ez heteró szerelmesek között lett volna, el sem hinnénk! Véletlenül találtam rá erre az egész történetre, és nem tudom, hogy meleg leszek-e, de bárhogy is, egy ilyen szerelem biztosan nagyon jó volna.