Sziasztok,

Ladányi Mátyás vagyok, 48 éves. Egész életemben dolgoztam – lakatosként, hegesztőként, kétkezi emberként. Sohasem kértem mástól semmit.

Pár éve azonban agydaganatot diagnosztizáltak nálam. Azóta kétszer műtöttek, lebénult a bal oldalam, rokkant vagyok. Most már tudom, hogy a hátralévő idő hónapokban mérhető.

Egyedül nevelem a 16 éves fiamat. A családsegítő segít, a gyógyszereimet közgyógyra kapom. Minden forint élelemre megy.

Ez a kampány nem a túlélésért szól, hanem a méltóságért és egy kis örömért.

Annyit szeretnék, hogy elmehessek vele egy utolsó moziba. Leülhessek a Duna-partra meginni egy kávét anélkül, hogy utána azon kell gondolkoznom: maradt-e holnap reggelire. Elutazzunk valahova vonattal, ha csak egy délutánra is.

Ez lenne az „utolsó vakáció”.

Ha csak egy mozijegy jön össze – már megérte.

Köszönöm, ha mellém állsz.

Mátyás