A mezei szegfűgomba a héten átvonult, esőt adó sekély ciklon után pár nappal előbújt a telken. Nagyon megörültem neki, mondhatni égi jelnek tekintem a termőtest képzését. 
Június hetedikére teljesen készen van a Mezei szegfűgomba és más kicsi barna gombák előadásom, amiben összefoglaltam ennek a népszerű csemegegombának a gyűjtési kockázatait. 
Ugyan a  "csirkegomba" (ez az egyik népi neve) határozott és karakteres határozóbélyegekkel rendelkezik, de szapora és babra gyűjtése során nagyon könnyű közé szedni más kicsi barna gombákat! Tényleg nagyon könnyű. Erre számos példát láttam gombavizsgálóként dolgozva. Ezek a tapasztalatok adták az előadás alapját. Tehát a valós életen alapuló tudást adok át neked, ha bejelentkezel június 7-én 17:55-kor a chat szobába. 

Júniusban mind a négy vasárnap tartok egy-egy online előadást négy témában, amiket a gombahatározás gyakorlati részét szem előtt tartva raktam össze. 

Június 7. Mezei szegfűgomba és a kicsi barna gombák
Június 14. Azok a csodálatos tinóruk; a kékülés nem baljós jel
Június 21. Gyilkos galóca és más fehér spórás gombák
Június 28. Csiperkék: belépés a ringbe, a határozás kemény menete


A linket érdemes elmenteni. 17:55-kor már jelen vagyok és pontosan délután hatkor kezdem el az előadást. 

Chat szoba

Marc Dufumier „A termőföldtől a tányérig: 50 alapvető kérdés a mezőgazdaságról és a táplálkozásról” című könyve nem csupán egy szakmunka; sokkal inkább egy gondolatébresztő utazás a modern mezőgazdaság és élelmiszerellátás labirintusába. A kérdés-válasz formában íródott kötet provokatív és leleplező módon tárja fel azokat a komplex problémákat, amelyek ma meghatározzák, mi kerül a tányérunkra, és milyen áron. Dufumier könyve nélkülözhetetlen olvasmány mindazoknak, akik meg akarják érteni a „bio” címkék és a reklámok mögötti valóságot, és szembesülni kívánnak az ipari civilizációnk fenntarthatatlanságának gyökereivel.

A Globalizáció árnyoldala: Illúziók és kiszolgáltatottság
A kötet egyik leginkább elgondolkodtató fejezete, a 23. kérdés, amely a nagy agrár- és élelmiszeripari vállalatok, valamint az áruházláncok működésébe enged bepillantást. Dufumier itt festi le a francia cukorrépa-termelők és a Tereos cég esetét. A gazdák, akik bioetanol előállítására termelnek, egy szövetkezeten keresztül kapcsolódnak a Tereoshoz. Azonban kiderül, hogy ez a szövetkezet része a gigantikus, brazíliai cukornádtermesztő Tereos Internationalnak, amely hatalmas léptékű, olcsóbb produkcióval dominálja a piacot. A francia termelők befektetett pénze és munkája eltörpül a globális vállalat érdekei mellett, rávilágítva egy aránytalan versenyre, melyben a helyi gazdák esélytelennek tűnnek. Ez a példa élesen mutatja be, hogyan sodorhatják bajba a globális stratégiák a helyi termelőket, és hogyan válhatnak a kisgazdaságok a nagyszabású üzleti játszmák áldozataivá.

A „Zöld” ígéretek valósága: Bioüzemanyagok és vízhiány
A könyv nem kíméli azokat a „zöld” megoldásokat sem, amelyek valójában nem fenntarthatóak. A 36. kérdés élesen bírálja a bioüzemanyagok, különösen a bioetanol környezetkímélő jellegét. Dufumier meggyőzően érvel amellett, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas növényekből előállított bioetanol előnyei kérdésesek. A termesztés, szállítás és feldolgozás során felhasznált fosszilis energia miatt az energiamérleg sokszor „nullszaldós”, vagy akár negatív. Ez a felismerés megingatja a bioetanolba vetett hitet mint valóban környezetbarát alternatívába, és rávilágít a mögötte húzódó marketing „parasztvakításra”.

A környezeti dilemmák sorában a 41. kérdés a vízhiány egyre súlyosbodó problémájára hívja fel a figyelmet. Dufumier hangsúlyozza, hogy a tiszta ivóvíz iránti növekvő igény és a klímaváltozás miatt fel kell készülnünk a vízhiányra, amely a mezőgazdaságot is alapjaiban fogja érinteni.

A Vidék Kálváriája: Elveszett idill és városi terjeszkedés
A 44. kérdés, „Honnan a vidék rossz közérzete?”, szívszorító képet fest a vidéki területek fokozatos elsorvadásáról. Dufumier kendőzetlenül bemutatja, hogyan alakította át a nagyüzemi mezőgazdaság és az élelmiszeripar nyomása a vidéket. A monokultúrák, a vegyi anyagok túlzott használata és a gépiesítés nemcsak a biológiai sokféleséget és a talaj termékenységét rombolja, hanem a hagyományos vidéki életmódot és közösségeket is. Kevesebb munkahely, alacsony felvásárlási árak és a gazdák kiszolgáltatottsága mind hozzájárul a vidéki elnéptelenedéshez.

Ez a jelenség elválaszthatatlanul kapcsolódik a 18. kérdéshez, „A városok felemésztik a vidéket?”. A szerző rávilágít arra, hogy a városok folyamatosan terjeszkednek, bekebelezve a termőföldeket lakóparkokká és ipari övezetekké. Ezáltal a vidéki települések gyakran „hálószobavárosokká” válnak, ahol az emberek csak aludni járnak haza, de minden más szükségletük a városhoz köti őket, megölve a helyi gazdaságot és közösségi életet.

A remény csírái: A természet bölcsességének ereje
Bár a könyv számos aggasztó problémát tár fel, Dufumier nem hagyja az olvasót remény nélkül. Bemutat olyan innovatív és fenntartható gyakorlatokat is, amelyek a természet bölcsességére építenek:

A 22. kérdésben, „Hasznosak-e a gombák a gazdálkodóknak?”, kiemeli a mikorrhiza képző gombák szerepét, amelyek szimbiotikus kapcsolatban segítik a növényeket a tápanyagfelvételben. Ez a példa aláhúzza a talajélet és a természetes ökoszisztémák fontosságát.

A 42. kérdés, „A fák lehetnek a gazdák aduászai?”, az agrárerdészet gyakorlatát taglalja, ahol a fás növényeket integrálják a mezőgazdasági területekbe. Ez a módszer nemcsak a talaj termékenységét és a biológiai sokféleséget javítja, hanem védi a talajt az eróziótól, és hozzájárul a klímaváltozás elleni küzdelemhez is.

Konklúzió: Egy kritikus szemlélet a jövőért
Marc Dufumier könyve egy alapvető olvasmány mindazoknak, akik kritikusan gondolkodnak a mai világról. Megkérdőjelezi az ipari civilizáció azon téves feltételezéseit, amelyek az élelmiszertermelést és a fogyasztást zsákutcába vezették. Segít felismerni a „vonat szakadékba fut” érzés mögötti valóságot, és rávilágít azokra a rendszerszintű problémákra, amelyek az emberiséget egy kényszerpályára sodorták.

Ugyanakkor a könyv rámutat arra is, hogy léteznek fenntarthatóbb utak, melyek a természettel való harmónián és az ökológiai elveken alapulnak. Dufumier műve nemcsak diagnózist állít fel, hanem gondolkodásra és cselekvésre ösztönöz, hogy közösen alakítsuk a jövőt, mielőtt a természeti és társadalmi rendszerek végleg összeomlanak. Ez a könyv egy felhívás a felelősségvállalásra és egy értékes útmutató egy fenntarthatóbb jövő felé.

2025

Két napja töröltem a 2013-ban nyitott közösségi oldalát a blogomnak. Eldobtam cirka 7000 képet és 3600 bejegyzést valamint több mint 4000 követőt. Miért tettem? Mert halálosan meguntam kiszolgálni az algoritmust. Rájöttem, nem nekem volt piacom, hanem a platform egyik jobbágya voltam. Az aszimmetrikus helyzetek felbőszítenek. Egyetlen mozdulattal megszabadultam a járomtól és visszatértem a totális szellemi szabadúszó létbe, ahol magam határozom meg a mozgásomat. Ugyan aktiváltam a tartalék oldalt, aminek neve, Fungarikum, de ezt eszem ágában sincs felfejleszteni! Egyetlen funkciója van, minimalista üzenőfal. Tartalmakat, kis tudásfalatkákat ide fogok feltölteni, a nagy lakomákat viszont online előadások során tálalom. A hasonlat találó, mert az ehető gombák extra élelmeink. Bár a termőtestek sokkal inkább fűszerek, hiszen a kitin tartalmú sejtfal miatt nehéz ételnek számít a gomba. Szerencsémre a gombákat kedvelem, élethosszig tartó kapcsolatban vagyok velük. A tizenöt évnyi terepjárásom és a nyolc évnyi szakellenőri munka során szerzett tapasztalataim is megvannak. Csodálatos anyagokat készítettem eddig is, és bármikor tudok újakat összeállítani. De már nem fogok zöld küldetést csinálni, mivel abba beledöglök. Ember vagyok, nem éteri csodatévő. 
Azon még ügyködöm, hogy hogyan tudom valóban pénzzé tenni a tudásomat, ugyanis ez a közösségi támogatásos modell éppen csak a szükséges minimumot adja meg, miközben egyszerre több az életkoromból adódó problémát is kezelek. És ráadásnak itt van a zöld küldetés "jutalma", a burnout, amit meg kell tapasztalnod, hogy elhidd, mennyire furcsa és szokatlan állapot. Az én felelősségem gondoskodnom a gyógyulásomról, az egy évnyi gyógyulási időről, és ehhez megteremteni a pénzügyi hátteret. Aki ebben nem partner, ne haragudjon, de mínuszban vagyok, így nincs több "büféasztal".  

A gombamániám egyik hajtása a természetszeretetemnek. Amióta járni tudok, amatőr természetbúvárként járom a szülőföldemet. Eleinte csak a dédnagyanyám házához tartozó udvart fedeztem fel. Még most is emlékszem, hogy sünt találtam a tyúkólban a szalmán összegömbölyödve. Nappalra ide vonult vissza aludni. Emlékszem a prémesbogarakra, amiket a virágokról gyűjtöttem össze. Kicsiny ujjaim közé csippentve alaposan megnéztem őket. Majd vadásztam a rózsabogarakra. Hétévesen folyékonyan olvastam, így könyvek segítségével egyre több fajt tudtam azonosítani. Lenyűgözött a Természet. Sok év elteltével még mindig mosolyogva állok meg megszemlélni a bokrok alatt futkosó fekete rigókat, vagy hallgatom a délutáni órákban lármázó verebeket. Ma sem tudom, hogy miért gyűlnek össze a verebek közösségi kiabálásra. Mind egyszerre csivitel, mint ha fórumot tartanának. Szeretem kilesni az állatok mindennapjainak apró mozzanatait. Az élet nagyobb folyamatai rajzolódnak ki előttem a sok kis pillanatból. Lenyűgöző a nagyobb kép. Esténként, ha derült az ég, még nagyobbra nyitom a megfigyelési ablakomat, és ilyenkor egyetlen gigászi űrhajónak látom a Földet, amit magával húz a szülőcsillagunk, a Nap. 280 millió évente körbejárja a csillagunk a bolygóival együtt a Tejutat. Ami mint tudjuk, egy cirka 100.000 fényév átmérőjű küllős spirálgalaxis. Ha nagyon el akarok merengeni, ránézek a szabad szemmel látható Androméda-ködre, amely galaxissal 3 milliárd év múlva találkozója lesz a Tejútnak, hogy egy több százmillió évig tartó tánc során összeolvadjanak egyetlen, hatalmas elliptikus galaxissá.
Az emberi tudat egyik legjobb tulajdonsága, hogy képes ilyesmiket kideríteni és elképzelni. Mindannyian felfedezők vagyunk.
Visszatérve a szűkebben vett életteremhez, az előbb hallhattam a padlástéren lakó kuvikpár egyik tagjának a nyávogását. Szinte sorsszerű, hogy egy gondolkodó ember felett kuvik lakik. Erre mindig megtiszteltetésként gondolok, mert számomra státuszszimbólum a kuvik, és évekig sóvárogtam utána, vágytam rá, hogy itt fészkeljen. Kívánságom teljesült. Évekig korai denevérek lakták a padlásteret. Ők is hasznos és érdekes lakók voltak, de a kuvik, Athéné szent madara, az igazi főnyeremény.
„Nálatok laknak-e állatok?” Mi az, hogy. Nagyon is. Csak körül kell nézni, és egyből a gyengébb idegzetű ember sokkot kaphat a sok „nem kívánt albérlőtől”. Például egy ideggyenge városi elviselhetetlennek találná a kuvikok hangját. Amíg én ellágyulva hallgatom a nyávogásukat, ő a falat kaparná, és halálmadarat kiáltana.
Kora nyártól az éjszakai rovarok, és békák hangja ringat álomba. Májustól a mezei tücsök hímeket próbálom megközelíteni, hogy tetten érjem a fekete frakkos dalnokokat. Az egyik legkedvesebb rovarom. A bogarak közül a futrinkák a kedvenceim. Kiérdemelték tőlem a gyepszint tigrisei elnevezést. Többségük ragadozó.
Lépten-nyomon élőlényekbe botlok. Egyszer kertészkedés közben darázspók pottyant a kézfejemre. Kölcsönösen meglepődtünk, de legalább alaposan megnézhettem a jól fejlett pókocskát. Majd visszasétáltattam a helyére. Egyetlen állattól tartok, de attól joggal, a lódarázstól. Ez sem fóbia, hanem jogos óvakodás.
Sokévnyi megfigyelés után még mindig nem teltem be a természettel. Nem is fogok. Ez egy életre szóló kaland, a felfedezés.

Északi szélesség 46 fok 39 perc, keleti hosszúság 21fok 10 perc környékén található a családi házunk és a keskeny telkünk. Google Earth keresőjébe Békéscsaba Fényest beírva egyből meg lehet nézni egy 2010-es nyári felvételen a megyeszékhelyhez tartozó kertvárosi részt. Fényes alig pár évtizede még tanyavilág volt, hiszen az alacsonyan fekvő területet gyakran elborította a belvíz. Ezért elsősorban marhalegelőként hasznosították. Majd a belvíz elvezetése után szőlőket telepítettek. A 80-as években a gyermekes családoknak osztottak ki telkeket az egykori tanyavilágban. Rövid idő alatt még inkább rendezettebb képet öltött az egykori marhalegelős vidék. Az alföldi flóravidék részeként  őrzi az eredeti természetes növénytakaró hírmondóit, az erdős-ligetes sztyeppre jellemző növény és állatfajokat. Ugyan a 19. század végére széltében-hosszában feltörték a jó öntéstalajokat, és az erdőterület 25 ezer hektárra csökkent, azonban az állat- és növényvilág alkalmazkodott az emberhez. Tulajdonképpen még mindig a természet az úr, bármennyire ügyeskedünk. A természet csendes és szívós taktikáját mutatja, hogy keskeny telkünkön mennyi élőlény fordul elő. Egyébként ennél jóval több, de ezekre biztosan emlékszem. A pontosabb fajlistához tavasztól őszig ismét monitoroznom kellene a mini élőhelyet, de erre idén nem lesz lehetőségem, így maradt az emlékeimből megírt fajlista, ami 68 fajt tartalmaz. Az utolsó a „hódító” ember.

Gyógynövények:

Mezei katáng
Gyermekláncfű
Nagy csalán
Madárkeserűfű
Nagy útifű
Papsajtmályva
Cickafark
Szöszös ökörfarkkóró
Fekete nadálytő
Fekete bodza
Hamvas szeder

Ízeltlábúak:

Koronás keresztespók
Darázspók
Szongária cselőpók
Mezei tücsök
Zöld lombszöcske
Imádkozó sáska
Ragyás futrinka
Bőrfutrinka
Szarvasbogár
Kis szentjánosbogár
Sebes acsa
Fecskefarkú lepke
Kardoslepke
Farkasalmalepke
Égszínkék boglárkalepke
C-betűs lepke
Kis rókalepke
Nappali pávaszem
Atalanta-lepke
Bogáncslepke
Nagy pávaszem
Kacsafarkú lepke
Folyófűszender

Kétéltűek:

Barna varangy
Zöld varangy
Nádi varangy
Erdei béka
Zöld levelibéka
Pettyes gőte

Hüllők:

Fürge gyík
Vízisikló

Madarak:

Fekete rigó
Széncinege
Kék cinege
Fenyvescinege
Tengelice
Zöldike
Csíz
Sárgafejű királyka
Kerti poszáta
Vörösbegy
Ökörszem
Házi rozsdafarkú
Mezei veréb
Házi veréb
Meggyvágó
Erdei pinty
Fenyőpinty
Tövisszúró gébics
Karvaly
Kuvik

Emlősök:

Erdei cickány
Európai sün
Korai denevér
Vakondok
Menyét
Ember

Csodálatra méltó, hogy az ember agresszív biomassza átalakító tevékenysége ellenére - mindent dolgozzunk fel, hogy még többen lehessünk, mert az ember a teremtés csúcsa -, ennyire gazdag a helyi élővilág. Az örömömbe bánat is vegyül, mert sejtésem szerint egy gazdagabb múlt őrzői a ma is a területen élő növények és állatok.

Miért fontos a biológiai sokféleség? Amiért fontos az oxigén. Ennyi a válaszom. Ha nem értenéd, kifejthetem bővebben, de attól tartok, ha a tömör válasz visszapattant elmédről, a hosszabb még inkább le fog peregni róla.

2011

Csütörtökön a napsütéses időt kihasználva terepre mentem. November 14-én voltam előzőleg odakint, ami jelzi, hogy 2025-ben menyire ritkán mozdulok ki, mert nincs miért. A 2021 óta tartó "rossz időjárás" látványosan felgyorsította a táj átalakulását, és a természet megszűnt számomra támogató közeg lenni. A tegnapi séta így képtelen volt ellazítani, este semmit se aludtam és reggel a jól beállított gyógyszer ellenére magas volt a vérnyomásom. Hitetlenkedve néztem az adatot a vérnyomásmérőn. Ez már mindig így lesz?! Miért nem tudok aludni? Mi ez a tartós kimerültség? Miért vagyok ennyire a határomon? És a legrosszabb az egészben, hogy kívülről semmi sem látszik a kimerültségemből. Egyik ismerősöm szerint túlérzékeny vagyok, másik szerint csak stressz és relaxáljak. Ez a kedves tanács volt az utolsó csepp a pohárban, ami után azt mondtam, én elhúzok a fészkes fenébe. Kész. Minek erőlködöm a tartalékaimat felélve, ha egyszer nincs kölcsönös megértés. 

A kimerültségem miatt most tényleg érezhetően mellbe vert a pósteleki 117B tölgyültetvény látványa. Könnyek szöktek a szemembe, ahogy átjárt a gyász. Hiába tudom, hogy faanyagtermelő állományok között járok, ha egyszer rengeteg emlék kötődik a helyhez. A megélt élmények és a megváltozott helyszín együtt nyilvánvalóvá tette számomra, hogy a változás elkerülhetetlen, és muszáj reagálnom a változó körülményekre. Ez kicsit sem lesz leányálom, miután a menedékem megszűnt létezni. A természet (maradéka), az általam Kétkörösköznek elnevezett résztájegység élővilága adta a rejteket, ahová be tudtam vonulni regenerálódni. 2021 óta a drasztikus szárazságok és a forró nyarak észrevehetően kimerítették az élőhelyeket. A gombaszezon széthullott, a termőtest produktivitás jelentősen csökkent és gyakran olyan karakterfajok se tudnak teremni, amik kimondottan szárazság és hőség tűrők. Esélyem se volt feltöltődni a kedvenceimet felkeresve se 2024-ben, se 2025-ben és az idei év különösen nyomasztó volt. 

Egy adat, hogy még mindig nem érte el az éves csapadékösszeg a 400 mm-t. Tavaly azért 424 mm megvolt, ami szintén kevés, de előtte 2023 legalább adott 662 mm-t. Viszont ezelőtt 2022 "történelmi aszállyal" sokkolt minket, de  2025 még szárazabb. 2021 420 mm-vel jelezte, hogy "szűk esztendők" jönnek. Ekkor volt az, hogy júliusban a hegyvidéken szembesültem a klímaváltozás felerősödésével. Ajánlom figyelmedbe a négy éve írt írásomat arról, hogy mit tapasztaltam meg a Bihar-hegységben. Pedig 2013-ban ugyanebben az időszakban, vagyis nyár derekán, a helyi gombászok bőven szedték az ízletes vargányát és nekem is sikerült néhányat találnom, amikor először mentem fel 1000 méter fölé. Keserédes öröm, hogy még láthattam a természet bőkezűségét. És gyötrelem, hogy többé nem a menedékem, mert drasztikusan átalakul és közben elszegényedik. Valami véget ért.

Egyelőre egyéni krízist élek át, miközben rendszerszintű problémák is szerepet játszanak nyomoromban. Milyen ironikus, hogy a nyugati hősmítosz alapján az ember felelőssége önön boldogsága, de az ember nem légüres térben építi a légvárait, hanem nagyon is konkrét és valós környezetben tevékenykedik. Én elveszítettem a "menedékemet" és idegrendszeri szakszervízem hiányában az idegeim lecsupaszodtak, állandósult a "menekülj vagy harcolj" stressz jelenség, ami kicsinált és átlökött a tartós kimerültség állapotába, miközben még mindig kortizol csúcsokkal kínoz. Se bent, se kint már nincs nyugodalmam. Hiába mentem terepre, hiába volt látszólag minden tökéletes, az esti álmatlanságom és a reggeli magas vérnyomásom egyértelműen jelezte, hogy elveszett az egyensúly az életemben és krízisben vagyok. És még most is lelkiismeret furdalást érzek, amiért képtelenné váltam ellátni feladataimat. Jó lett volna, ha marad a mese és én vagyok a kedves gombás néni, de se kedves, se gombás, se néni nem vagyok. Itt az ideje lezárni egy életszakaszt és elindítani egy másikat. "Az én életem az én felelősségem."
Köszönöm a tanulságokat!

2025