Felhívjuk hát Feldmájer Annát, kérdve:
- Akkor most bent van, vagy kint?
— Itt vagyok bent az irodámban. Ha pedig a Hungaroringre gondol, akkor ott is bent vagyok, de facto és de jure egyaránt …
- Ám az ön területét őrzők csak ejtőernyővel jutottak be …
— No, akkor kezdjük korábbról. Január 10-én kötötte a kft-nk a téesszel a két hasznosítási szerződést; egyet a belső, egyet a külső területre. A belsőre több jelentkező is volt, így például a Hungarian Formula One GP Limited, az Ecclestone-féle társaság, én előbb szerződtem, ezért tanácsolták: ajánljam fel öt évre nekik hasznosításra ezt a 34 hektárt. Számoltam, s egy hét után az volt a vége: egy évre 1,4 millió dollár. Le is írtam nekik: ez a tárgyalási alap. Nem álltak velem szóba. Azt hittem, nem érdekli őket az ügy.
- De érdekelte, nem?
— Elkezdtem külföldön tárgyalni a hasznosításról, egy olasz kávés cég rá is harapott, hogy az itteni VIP-faluban folytasson majd tárgyalásokat, munkához láttak a külföldi ügynökségek is, szóval afféle bizniszklub lett volna ez. El is kezdtük a munkát, amikor az Ecclestone-féle társaság eltorlaszolta a pályát. Akkor már csak munkagépekkel lehetett bejutni, az embereket pedig kísértetni kellett az őrző-védő szolgálattal. Itt kezdődtek az áttörhetetlen falak. Azután folytatódott a dolog, először az Időhúzó tárgyalásokkal, azután a fenyegetésekkel.
- Ki és mivel fenyegetőzött?
— Először azt a mentőhelikopterest fenyegették meg, aki ingyen kapott volna területet tőlünk a mentésre, ha ellát egyéb helikopteres gazdasági feladatokat is. Azt mondta, megvonják tőle a ferihegyi fel- és leszállási engedélyt, ha velünk köt üzletet. A következő az Escort védelmi szolgálat volt, akik most is őrzik a területet. Nem ijedtek meg, nevettek a névtelen telefonon.
Kapott ilyen telefont a Rákosvölgye Tsz elnökének a családja és a sóderbánya-üzemág vezetője, akivel a kapcsolatot tartom. Azután megint az Escort, az QRFK-tól hívták fel állítólag őket, hogy tartsák magukat távol ettől az ügytől. Szóval fizikailag és más módon is lehetetlenné tették, hogy bemenjünk, dolgozzunk. Szerdán délután tört ki a pánik, akkor hívott az escortosok vezetője, hogy a belső területre vonatkozó szerződést fölbontotta a szövetkezet…
- És erről ön tudott?
— Csak aznap szereztem róla tudomást. Mondták is többen, és este a leveles ládámban megtaláltam a levelet is. Elképesztő: 25-re volt datálva. Épp aznap szerettem volna az elnökkel beszélni, de azt mondták, úgy kiborult, hogy be sem megy. De más sincs rendben ezzel a szerződés dologgal. A felbontásához két fél kell. Ha nem egyezem bele, akkor jön a bíróság. Még van a levélnek egy különös pontja: hogy ugyanis a Forma—1 futam után tárgyaljunk ismét az ügyről …
- Pánikot említett. Pánikba estek az őrző-védők?
— No, pánikba azért nem, de Balogh Tibor, az Autóklub főtitkára többször is fenyegette őket, de pénzt is ajánlott nekik, ha lelépnek. Nem tették, hová lenne akkor a hitelük... A területet védeni kell. Maradtak. Még ha föl is írta este 11-kor a nevüket a rendőrség (igaz, a vadászokét is), s még ha azt is hozzátették: beidézik őket, így mindenképp el kell hagyniuk előbb-utóbb azt a 34 hektárt, amiből csak fél hektárt szerettem volna hasznosítani, s ez pénzt hozott volna…
- De nem hoz. Nyakunkon a Forma—1-futam. Mit tesz ön most?
— Várok egy tisztességes üzleti ajánlatra. Nem fenyegetésre, üzleti ajánlatra. Érzelemmentesre. Én még mindig a jog oldalán állok. Ha a hitem fogytán is…
V. G. P.

1956-ban a Bugatti cég megépítette a világbajnoki részvételre szánt kocsiját. A jármű (számos érdekes újítása ellenére) nehezen kezelhető, és rossz egyensúlyú konstrukció lett. Hazai pilótájuk, Maurice Trintignant tartott is a kocsitól, ha azt nagy sebességről kellett erősen lefékezni. Sajnos nem adtak elegendő időt a kocsi tökéletesítésére, hanem megbízhatatlannak, hibás elgondolásúnak bélyegezték.