Őszi hidegben
a táj kietlen
fák között szellő
Ősz-zene súg,
nevet a tócsa,
bizony,azóta
sarat visz messze
vén gyalogút.
Őszi hidegben
ingem kitettem,
száradna már,de
jön az eső
ázik szegényke,
mit is remélne,
ujja hanyatlik,
már leeső.
Őszi hidegben
jaj,hogy siettem!
ázik a város
ázik a rét,
valahol halkan
-elnyúló dallam-
megszólal búsan
egy klarinét.