2016 nyara/ősze.**
Akkor vettem meg az első laptopomat. És az első film, amit megnéztem rajta, az *Interjú a vámpírral* volt.
És valahol itt kezdődött a *Pszicho Interjú* története.
De hogyan lett az alapötletből egy sorozatgyilkos és egy újságíró története?
A bűnügyek és maga a kriminológia mindig is közel álltak hozzám. Sőt, ha lenne rá lehetőségem, szívesen lennék magánnyomozó vagy detektív. Úgy érzem, nagyon is van hozzá érzékem.
Kiszúrom a hazugságot. Gyanakvó vagyok. Képekben gondolkodom. Felismerem a mintákat. Jó megérzéseim és ösztöneim vannak. Jól ismerem az embereket.
A gyilkosok és különösen a sorozatgyilkosok pedig mindig is érdekeltek.
Nem csupán az, hogy **miért** tették, amit tettek.
Hanem az is, hogy **hogyan** tették. Mi előzte meg a tetteiket? Milyenek voltak korábban? Volt-e indítékuk? Fennállt-e náluk valamilyen mentális zavar? Megbánták-e később? Mi történt velük azóta? Helyesen értelmezték-e őket azok, akik megpróbálták feltárni a történetüket?
Úgy vélem, bárki bármit is mond, **nincs két egyforma gyilkos.**
De ha megpróbáljuk megérteni őket, vagy legalább átlátni a történetüket, az sokat segíthet más helyzetekben is. Akár a magánéletben. Vagy akár önmagunk megértésében.
És talán éppen ezért lett a második főszereplőm egy újságíró a klasszikus rendőrnyomozó helyett.
Mert ez egy másik szemszög.
Egy újságíró egészen másképpen láthat egy gyilkost, mint például egy rendőrnyomozó. Más kérdéseket tehet fel. Más dolgokat vehet észre. És talán egészen más módon próbálhatja megérteni azt az embert, aki vele szemben ül.
**De miért Detroit? És miért a nyolcvanas évek?**
Detroit talán a hangulata miatt került a történetbe. Már akkor is volt bennem valami különös vonzalom a város iránt, ahogyan azt a korszakban elképzeltem.
A nyolcvanas évek pedig azért, mert a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes évek mindig is közel álltak hozzám. Több okból is.
Más volt a világ.
Nem volt ekkora rohanás. Nem volt minden azonnal elérhető. És ezekben az évtizedekben születtek meg azok a dalok, filmek és kulturális alkotások, amelyek közül sok a mai napig hatással van rám.
**És miért Halloween?**
Mert ez az első számú kedvenc ünnepem.
És az első számú kedvenc filmem is a *Halloween*.
Természetesen sokat inspirálódtam belőle a *Pszicho Interjú* történetének megalkotásakor. Sőt, maga az írói nevem is a *Halloween* szóból született:
**Lohan Weel.**
Detroit.
A nyolcvanas évek.
Halloween.
Ezek a dolgok az első kézirat megszületése óta sem változtak.
Ahogy a **Pszicho Interjú** címe és a karakterek nevei sem.
2016-ban megszületett egy történet.
Azóta rengeteget változott, fejlődött és tökéletesedett.
De az alapjai ugyanazok maradtak.
És most, tíz évvel később, szeretném végre könyvként is a világ elé tárni.
**Ez pedig még csak a történet kezdete. 🖤
0
