Miklósvölgyi János magyar festő és grafikus.

Első önálló kiállítását 16 évesen rendezi, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal rendszeresen mutatja be műveit. Élesen bírálja a gyakran selejtet is rangra emelő destruktív kortárs törekvéseket, melyeket a művészet testén élősködő parazita minőségként értékel. Figurális festészetének központjában a szekularizált és a szakralitást hordozó emberi minőség alapvető konfliktusai állnak.

Önálló kompozícióin túl életre kelt olyan jelentős alkotásokat, melyek vagy eltűntek a világ elől, vagy csak elképzelések szintjén fogalmazódtak meg korabeli mesterekben. Így került színes megfogalmazásban vászonra Csontváry Kosztka Tivadar csupán fekete-fehér kópián ismert, szovjet hadizsákmányként elhurcolt „Prédikáló szerzetese”. A szintén Csontváry által alkotott, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből elveszett, hatalmas méretű (6x3 méteres) „Magyarok bejövetele”, valamint Leonardo da Vinci egyik mára már nem látható alkotása bár egyelőre csak tervek szintjén létezik, megfestésük azonban napirendre került.

***

A támogatás teljes összegét a "Magyarok Bejövetele" című festmény anyagköltségére fordítanám. Csontváry Kosztka Tivadar életművének utolsó - szénrajz formájában fennmaradt - ám időközben a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonából eltűnt vázlatát alkotnám újra olajfestékkel megfestve, abból a célból, hogy a magyar- és egyetemes művészettörténet egyik legjelentősebb alkotója által oly fontosnak ítélt mű a nagyközönség számára újra láthatóvá váljon.