Emlékszel? Én vagyok az a kislány, akinek a fejét egy fehér köpenyes, moszkvai professzor simogatja az Ország-Világ magazin egyik fekete-fehér fotóján, haja két copfban, kigombolt pizsamafelsője alól picit látszik frissen operált mellkasa, miközben kezét nyújtja apja felé.
Emlékszel? Én vagyok az a lány, aki mosolyogva, hatalmas macit szorongatva bámul a Népszabadság fotóriporterének kamerájába, mosolyog, pedig még nem tudja, mi lesz a sorsa, kijut-e Németországba, hogy megműtsék, hogy tűléli-e a műtétet.
Én vagyok, aki vékonyan, de már egyenesebb háttal mesél a Napkeltében 15 évesen, gerincműtétjéről, kálváriájáról írt könyvéről.
Én vagyok, aki már felnőttként a blogját pötyögi napról napra, hétről hétre a szívműtétjéről, és rádióba ül, kamera elé áll, ír, beszél, mesél.
Életem stációi, mérföldkövei, röviden, tömören, riportokban, cikkekben felvillantva, még csak nem is az összes küzdelemről.
Egy ritka genetikai betegséggel, Marfan-szindrómával születtem, ennek köszönhető pl. extra vékony, magas alkatom, és mindenféle betegségeim, amivel életem során kezeltek, műtöttek. 5 évesen például a mellkasomat operálták meg Moszkvában, amit még két műtét követett. Aztán egyre súlyosbodó gerincferdülésem miatt kellett kés alá feküdnöm, de senki nem vállalt itthon, gyakorlatilag lemondtak rólam. Végül Németországban vállalták kezelésem, ahol félévet töltöttem. Ekkor született első könyvem, 15 éves koromban... A gerincemet 3 hónapon át nyújtották a koponyámba csavarozott koronán keresztül, aztán jött egy 12 órás műtét és még sok küzdelem az életért... 20 évesen 3 hónapot feküdtem élet-halál között az intenzíven lélegeztetőgépen súlyos tüdőgyulladás miatt. Időközben rákbetegségben elveszítettem szüleimet, 26 éves voltam, amikor édesanyám, őrangyalom elment... De küzdök azóta is, immár párom támogatásával. 2017.ben ismét sokk ért: műteni kellett a szívemet is... Ekkor indítottam blogomat, Youtube-csatornámat. 2024 ősze óta pedig folyamatosan légézéstámogatásra szorulok.
Misszoómmá vált, hogy információkkal, írásokkal segítsek betegtársaimon, megmutassam, hogy súlyos betegként "rokiként", lélegeztetőgéphez kötve is lehet teljes életet élni. Egyetemet végeztem, muzeológusként, íróként, szerkesztőként dolgozom, nemrég jelent meg 3. verseskötetem, és készül újabb prózakötetem. Hát, röviden ennyit rólam...