Vándor Viktória
Donation page
Viki vagyok. 3 csodálatos gyermek édesanyja. Minden gyermekem születése egyre teljesebbé tette az anyaságomat. Gyermeknevelés és a család mellett műszaki ellenőrként dolgoztam.
A nehézségek soha nem kerültek el sőt, én magam is szívesen feszegettem és feszegettem a határaimat. Többek között harcművészetet gyakorlok, búvár lettem és elindultam az önismeret útján. 16 évvel ezelőtt olyan szakasz következett az életemben, ami soha nem látott és nem ismert dimenziókat nyitott meg számomra. Sok csodás élmény mellett önmagam legmélyebb bugyraiban jártam, sokszor fájdalommal, meg nem értettséggel kellet szembenéznem, és épp ezek a tapasztalatok tanítottak meg küzdeni, célokat kitűzni, azokat elérni és szembenézni mindennel, ami jön. Soha nem bújtam el sem felelősségtől, sem kihívásoktól. Az első komoly egészségügyi traumám is éppen egy karate edzésen történt. Stroke-ot kaptam, 44 éves voltam ekkor. A gyors segítségnek hála, hamar kórházba kerültem és megkaptam azokat az orvosi beavatkozásokat, amelyek csökkentették a sérülés következményeit. A rehabilitáció hosszadalmas volt, kiderült egy szívproblémám is, a bal pitvarban találtak gey daganatot, illetve további stoke-k jöttek. Újra kellett tanulnom beszélni és megtanulni elfogadni azt, hogy hiába vannak a szavak a fejemben, azok elakadnak, és nem tudom kimondani őket. 3 évvel később jött a következő feladat. Rákot diagnosztizáltak nálam, mellrákot. Nem értettem mi történik velem, de bíztam abban a segítő közegben, ami körülvett, orvosok, szakemberek, a családom és barátaim. A műtétek, a rehabilitációk, a sok-sok önismereti folyamat segítségével gyógyultam és hálás vagyok minden napért, amit megélek. Mindig előre nézek, megélem a jelent és lépek tovább. Rendszeresen járok kontrollra, amelyek megnyugtatóan igazolták, hogy nem tért vissza a kór. Egészen mostanáig.
Az elmúlt 6 évem, a kihívásokkal, a küzdelmekkel, a felismerésekkel és a csodákkal, nekem egy emberöltő nőnek tűnik, pedig „csak” 6 év volt. Most egy új kihivás érkezet. Visszajött az rák és beborította a testemet. Mindenütt van. A májamban, az csontomban, a túdömben és a nyirokrendszeremben. És szeretném folytatni a harcot a rák ellen.
Ezek az évek azonban felemésztették az anyagi tartalékokat. Most jött el az a pillanat, ami nekem nagyon, nagyon nehéz, hogy segítséget kérjek. A te segítségedet, kedves barát, hogy igénybe vehessek egy olyan újszerű kezelést – dentritikus sejtterápia, amely hozzájárulhat tovább élnem. Szeretnék esélyt kapni és esélyt adni magamnak, hogy legyen még időm a gyerekeimmel lennem és segítenem még több embernek, akik megtisztelnek a bizalmukkal és hozzám fordulnak segítségért. Mind az a tudás, tapasztalat, amit összegyűjtöttem e kihívásokkal teli életemben, azt szívesen adtam és adom át most is másoknak. Talán az ő útjuk könnyebb lehet ezen tapasztalatok segítségével és ők is továbbadhatják a bölcsességüket. Hiszen egyetlen szó, egyetlen találkozás, egyetlen érzés életeket tud megváltoztatni. Ezt tapasztalom nap, mint nap és tapasztalták a körülöttem lévők is.
Most egy új feladat jön és ebben most segítséget kérek. Ha megteheted, kérlek lehetőségeid szerint támogasd a kezelésem költségét. Ha nem áll módodban, akkor megköszönöm, ha megosztod ezt a felhívást.
A nehézségek soha nem kerültek el sőt, én magam is szívesen feszegettem és feszegettem a határaimat. Többek között harcművészetet gyakorlok, búvár lettem és elindultam az önismeret útján. 16 évvel ezelőtt olyan szakasz következett az életemben, ami soha nem látott és nem ismert dimenziókat nyitott meg számomra. Sok csodás élmény mellett önmagam legmélyebb bugyraiban jártam, sokszor fájdalommal, meg nem értettséggel kellet szembenéznem, és épp ezek a tapasztalatok tanítottak meg küzdeni, célokat kitűzni, azokat elérni és szembenézni mindennel, ami jön. Soha nem bújtam el sem felelősségtől, sem kihívásoktól. Az első komoly egészségügyi traumám is éppen egy karate edzésen történt. Stroke-ot kaptam, 44 éves voltam ekkor. A gyors segítségnek hála, hamar kórházba kerültem és megkaptam azokat az orvosi beavatkozásokat, amelyek csökkentették a sérülés következményeit. A rehabilitáció hosszadalmas volt, kiderült egy szívproblémám is, a bal pitvarban találtak gey daganatot, illetve további stoke-k jöttek. Újra kellett tanulnom beszélni és megtanulni elfogadni azt, hogy hiába vannak a szavak a fejemben, azok elakadnak, és nem tudom kimondani őket. 3 évvel később jött a következő feladat. Rákot diagnosztizáltak nálam, mellrákot. Nem értettem mi történik velem, de bíztam abban a segítő közegben, ami körülvett, orvosok, szakemberek, a családom és barátaim. A műtétek, a rehabilitációk, a sok-sok önismereti folyamat segítségével gyógyultam és hálás vagyok minden napért, amit megélek. Mindig előre nézek, megélem a jelent és lépek tovább. Rendszeresen járok kontrollra, amelyek megnyugtatóan igazolták, hogy nem tért vissza a kór. Egészen mostanáig.
Az elmúlt 6 évem, a kihívásokkal, a küzdelmekkel, a felismerésekkel és a csodákkal, nekem egy emberöltő nőnek tűnik, pedig „csak” 6 év volt. Most egy új kihivás érkezet. Visszajött az rák és beborította a testemet. Mindenütt van. A májamban, az csontomban, a túdömben és a nyirokrendszeremben. És szeretném folytatni a harcot a rák ellen.
Ezek az évek azonban felemésztették az anyagi tartalékokat. Most jött el az a pillanat, ami nekem nagyon, nagyon nehéz, hogy segítséget kérjek. A te segítségedet, kedves barát, hogy igénybe vehessek egy olyan újszerű kezelést – dentritikus sejtterápia, amely hozzájárulhat tovább élnem. Szeretnék esélyt kapni és esélyt adni magamnak, hogy legyen még időm a gyerekeimmel lennem és segítenem még több embernek, akik megtisztelnek a bizalmukkal és hozzám fordulnak segítségért. Mind az a tudás, tapasztalat, amit összegyűjtöttem e kihívásokkal teli életemben, azt szívesen adtam és adom át most is másoknak. Talán az ő útjuk könnyebb lehet ezen tapasztalatok segítségével és ők is továbbadhatják a bölcsességüket. Hiszen egyetlen szó, egyetlen találkozás, egyetlen érzés életeket tud megváltoztatni. Ezt tapasztalom nap, mint nap és tapasztalták a körülöttem lévők is.
Most egy új feladat jön és ebben most segítséget kérek. Ha megteheted, kérlek lehetőségeid szerint támogasd a kezelésem költségét. Ha nem áll módodban, akkor megköszönöm, ha megosztod ezt a felhívást.
