Mindig úton
Varga Nóra szinte minden héten utazik. Előadásokat tart, tanít, találkozókra jár, és közben éppen arról beszél másoknak, hogyan lehet boldogabb életet élni. Ebben van némi irónia: az a tempó, amely lehetővé tette a szakmai sikereit, időnként éppen azt veszélyezteti, amiről tanít.
Az ambiciózus emberek számára ismerős lehet a helyzet. A következő cél mindig közel van: még egy projekt, még egy előléptetés, még egy eredmény. A teljesítmény öröme azonban gyakran rövidebb ideig tart, mint ameddig a megszerzéséért dolgoztunk.
Az ambíció nem ellenség
A szerző nem azt állítja, hogy a törekvés rossz. Az ambíció energiát ad, segít fejlődni, és sok ember számára fontos része az identitásnak. A probléma akkor kezdődik, amikor a siker nem eszköz lesz egy jó élethez, hanem maga válik az élet céljává.
Ilyenkor a pihenés könnyen lustaságnak, a családdal töltött idő elvesztegetett lehetőségnek, az elégedettség pedig veszélyes kényelmességnek tűnhet.
A siker furcsa csapdája
A teljesítményhez gyorsan hozzászokunk. Ami tegnap még álom volt, ma már alapállapot. Ezért az ambiciózus embernek folyamatosan új célra van szüksége ahhoz, hogy ugyanazt az elégedettséget érezze.
Ezzel szemben a tartósabb jóllét sokszor kevésbé látványos dolgokból épül: közeli kapcsolatokból, értelmes munkából, nyugalomból és abból, hogy időnként nem akarunk semmit bizonyítani.
- Közeli kapcsolatok, amelyek nem teljesítményhez kötődnek.
- Értelmes munka, amelynek nem csak a státusz az eredménye.
- Idő, amikor nem kell újabb célt elérni vagy bizonyítani.
Nem kell választani, de határt kell húzni
Az ambíció és a boldogság nem feltétlenül zárják ki egymást. A kérdés inkább az, melyik irányítja a másikat. Ha a munka támogatja azt az életet, amelyet szeretnénk, az ambíció hasznos erő. Ha viszont minden másnak a munkát kell szolgálnia, könnyű úgy sokat elérni, hogy közben alig marad idő élvezni.
0
