Creator’s posts

1. FEJEZET: A paradicsom és a fejsze suhogásaA kilencvenes évek közepén a világom két teljesen különálló részből állt. Volt a tömbházak szürke, zajos városa, ahol születtem, és volt a Csíki-hegyek lábánál meghúzódó, eldugott kis erdélyi falu, amit csak úgy hívtam: az Otthon. Hivatalosan városi gyerek voltam, de a lelkem minden darabkája azon a poros, tehénszagú faluhelyen maradt, ahol a nagyszüleim éltek. Imádtam ott lenni. Életem első tíz évében szinte csak az járt a fejemben, mikor mehetek végre vissza, a problémák ellenére is csak az éltetett, hogy ott lehessek.Minden áldott péntek délután, amint megszólalt az utolsó iskolacsengő, már indultunk is. Édesanyám, Ilona nemcsak letett engem a nagyszülőknél, hanem ő maga is ott maradt velünk napokra, sőt, hetekre is. Csak ritkán, a dolgai intézésére utazott vissza a városba. Sokat és keményen dolgoztunk mindannyian. Rengeteg állatunk volt, köztük tehenek, a földet meg kellett művelni, a szénát be kellett takarítani, így anyámmal és a nagyszüleimmel együtt jártunk ki a mezőre.Tata és Mama. Számomra ők jelentették a világ közepét. János és Erzsébet. Mindennél jobban szerettem őket.De ennek a paradicsomnak volt egy sötét, félelmetes árnyéka is. Egy árnyék, amelynek csak egy karja volt.László, anyám bátyja is abban a házban élt. Egy szerencsétlen balesetben, még fiatalon, a vonat levágta a bal karját. De senki se gondolja, hogy a fél karja tehetetlenné tette. László félelmetes fizikai erővel bírt. Jobb kézzel úgy emelte meg a súlyos fahasábokat, úgy forgatta a fejszét, mintha két ember ereje lakott volna benne. És még valami lakott benne: egy feneketlen, dühös démon, amit szilvapálinkával etetett. Amikor László józan volt, csendesen dolgozott a gazdaságban. De amint lement a nap, és a kocsmából hazatérő léptei recsegtek az udvaron, a boldog gyerekkorom egy szempillantás alatt változott át rettegéssé. Nem a helyet nem szerettem, hanem azokat a mérgezett pillanatokat, amikor a nagybátyám inni kezdett.