Új, talán az eddigi legnagyobb fába vágom ma a fejszém. Régóta tervemben van a dolog, jópár cikk várja már lementve, hogy nekik essem ezzel kapcsolatban. Szóval, ha azzal akartok megvádolni, hogy a hírek alapján válogatom a témáim a nagyobb elérés érdekében, ne tegyétek. Bár kétségtelenül jól jön, hogy most különösen nagy figyelem irányul a területre.
Magyarországon, mint szinte minden, ez is jelentősen átpolitizált téma. A korábbi egyeduralkodó kormánypárt nyugatszkeptikusságának úgymond természetes része volt a klímaváltozás tagadása, de legalábbis ignorálása. Az újonnan hatalomra jutók szintén érthető viselkedése a régi beidegződések meghaladása minden területen, így itt is radikálisan mást képviselnek.
Az számomra egyértelmű volt mindig is, hogy mennyire fontos, nem elhanyagolható problémagócról van szó. Az életünk ezer területét érinti. Kezdve onnan, hogy az egyik kollégám dühösen meséli, hogy egy a főváros melletti agglomerációban élve 36 óráig nem jut vízhez a családja. Folytatva azzal, hogy a Paks melletti Duna-vízszint olyan alacsony volt a napokban, hogy emiatt korlátozni kellett az erőmű teljesítményét is. Miközben egy csiga tempójával, de építünk egy újabb erőművet is, aminek szintén innen kéne megoldani a hűtését majd. Befejezve a bosszankodással, hogy a nyaralásunkat tudja alapvetően tönkretenni, ha ezt például a Velencei-tóhoz terveztük idén. Aztán lehet, hogy a későbbi nyaraknál mindegy is melyik magyar tó partjára tervezed, mert mindenhol felüti fejét a kiszáradás.
Nem tudok a jövőre negatívan tekinteni, genetikailag be lehetek oltva a fatalizmus ellen. Itt sem megy az, hogy egy lehangoló látlelet után eltemessem a nyarakat, felkészüljek a hőhullámokra és halmozzam az ásványvizet jó előre. Emiatt ez a most induló sorozat a korábban megszokott metodika alapján fog felépülni:
felvázolom a jelenlegi magyar állapotokat,
megnézünk pár jó gyakorlatot a világból,
megvizsgáljuk az alkalmazhatóságukat a magyar viszonyokra,
aztán neki futok a szerintem előre mutató stratégia megalkotásának
végül lezárjuk a folyamatot a lehetséges értékteremtési műveletekkel (értsd: pénz kereset)
Ezen a stratégiai részen szeretnék egy kicsit elidőzni. Tudatos polgárként a szívemen viselem az ország, tágabb értelemben az egész világ, sorsát. Gyakran foglalkoztat az a gondolat engem is, hova tart az emberiség, azon belül Európa, meg főleg a hazám. Jó ideje élünk szerintem ismét egy végítélet váró szellemi korszakban. Igen, ismét, bár a mondás szerint nem tudsz kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de az emberek tudnak negatív eseményekre ugyanazzal a globális? mentális reakcióval válaszolni.
Szóval vártuk már párszor a világ végét, az optimizmusom táptalaját részben ez adja, ha hátrébb tudok/tudunk lépni egy kicsit, felismerjük a hasonló mintázatokat, akkor nagyobb nyugalommal tudjuk szemlélni a világunk történéseit is. Tudom, tudom, most már tényleg a kezünkben van az a technológia amivel ténylegesen el tudjuk magunkat törölni a Föld felszínéről. De én bízom a nagy piros gombok kezelőinek józanságában töretlenül.
Ha érdekel a folytatás, itt tudsz feliratkozni és tovább olvasni:
https://kranauerroland.substack.com/p/a-nyersanyag-amiert-haboruk-fognak
0
