Az ígértek szerint forduljunk rá most arra, hogyan lehet az EU-n belül zajló, az egységesebb piacgazdaság felé tett tétova lépésekből profitálni. Ennek szofisztikáltabb kifejezése az értékteremtés.

Itt kell megjegyezzem, hogy egyrészt adózom a kifejezés mögött meghúzódó marketing erőfeszítéseknek, másrészt jót mosolygok azon mennyire takarni akarják vele a valódi motivációt. Tony Curtis önéletrajzában szerepel, hogy első szerepei egyike egy hordár volt, aki a főszereplőtől számít borra valóra és nem tágít amíg meg nem kapja. A nyúlfarknyi megjelenés is rengeteg stresszt okozott az ifjú színésznek. Amíg egy idősebb kollégája annyi tanácsot nem adott neki, hogy a karaktered a pénzért jött, ezt kell látnia a nézőknek rajtad.

Szóval legyünk őszinték egymással, a pénzért vagyunk most itt.

Ha az egységesülő piachoz kapcsolódó instrumentumokat vesszük számba, ezek két típusra bonthatok véleményem szerint. Egyrészt már egy ideje kibocsátásra kerültek az Unió közös kötvényei, másrészt pedig ott vannak az európai vállalatokra gyakorolt hatásai a szabályváltozásoknak, ami természetesen befolyásolja a részvényeik értékét is.

Kezdjük a kötvényekkel mivel egy jóval egyszerűbb, átláthatóbb, könnyen forintosítható és megbizható befektetési forma. A klasszikus befektetési hüvelykujj-szabály a 60/40 felbontást preferálja. A befektetett összeg 60%-a részvényekben, 40%-a kötvényekben legyen. Így, az elmélet szerint, egy kiegyensúlyozott, diverzifikált és a részvényeknek köszönhetően egy a kötvénypiac hozamszintjét felülteljesítő csomagot birtokolhatunk.

A fentiekkel nehéz vitatkozni, a kötvények konzervatív, kockázatkerülő, tervezhető bevételt termelő eszközök. Ez kiváltképp igaz a közös EU-s kötvényekre. A kialakítás teríti a nemfizetési kockázatot a tagállamok között. Nem volt olyan rég, hogy a 2008-s piaci összeomlás után láthattuk, hogy a görög állam a csőd szélén egyensúlyozz és nem tud fizetni. Akkor is a nemzetközi szervezetek mellett a német adófizetők pénze kellett a talpon maradáshoz. Ennek az ad hoc megoldásnak kaptuk meg most az intézményesített formáját a közös kibocsátás képében.

A helyük a fentiek miatt nehezen kérdőjelezhető meg egy befektetési portfolióban.

Viszont itt érdemes áttérni a második lehetőségre, az európai cégek részvényeire.

Miért foglalkozzunk részvényekkel, ha van egy a lejárati idejéig biztos bevételt termelő eszközünk? A kötvény esetében a vásárlás során elfogadunk egy szabályrendszert, legyen az konkrét százalék évesítve vagy meghatározott benchmark + % képlet alapján számolt összeg. De a Covid óta az infláció visszatért az életünkbe, súlyosbítva geopolitikai válságokkal.

Vegyük a magyar példát, 25% körül tetőző inflációval. Ha vásároltunk mondjuk 2019-ben 6% fölött fizető állampapírt (ami akkor igen előnyösnek tűnt, a világon nem létező infláció okán), akkor már is látjuk, hogy a vágtázó infláció mellett az előnyös konstrukció csak arra képes, hogy a veszteségünk -19% legyen. Persze ebben az esetben érkezhet a válasz, hogy el kellett adni a hatot fizető papírt és venni kellett az új, inflációkövető papírból és jók is vagyunk.

Ez tény, de ez az árazási stratégia és szabad kiszállási opció nem egy gyakori lehetőség a kötvények piacán. Kibocsátói szempontból ekkora hibát más nem nagyon fog elkövetni, így erre sem az EU, sem a magyar papírok esetében a közeljövőben ne számítsunk.

Ezért kell, hogy a képbe bekerüljenek a részvények is. Egyértelműen kockázatosabb, gyakran éves osztalékot sem fizető, se tartási végponttal, se garantált kifizetési összeggel nem rendelkező, de cserébe nagyobb megtérülést ígérő eszközosztály.

Az Eu szabályozása elsősorban az európai cégekre van hatással, bár a szövetség mérete, vásárlóereje tudja befolyásolni az EU piacán megjelenő külföldi cégek eredményeit is. Kedvenc példám itt, hogy az EU a sertéshús legnagyobb fogyasztója a világon, így az Eu-ba szállító cégek, kénytelen-kelletlen alkalmazzák a nagyon szigorú állattartási szabályokat a telephelyeiken. Ez pedig emeli a költségszintjüket, így lefarag a haszonból, ami negatívan hat az értékelésükre. Az európai polgár fogyasztóvédelme módosítja, teszem azt, az argentin cégek haszonkulcsait. Globalizált világ én így szeretlek! :)

A fentiek fényében hogyan kezdjünk bele a részvénykereskedésbe? Ez egy hatalmas tenger, iszonyatosan nagy intellektuális kihívás egyáltalán a felmérése is, nemhogy a biztosnak tűnő célpont megtalálása.

Nem is tennék itt kísérletet arra, hogy ezt a felmérést elvégezzem. Tanácsként talán annyit tudok javasolni, hogy érdemes az embernek a szűkebb háza táján keresgélnie. Az adott terület ahol dolgozik, ahol termék- és cégismerete van, ahol nagyjából átlátja a vevők változó igényeit, az arra adott piaci szereplők reakciót. Annyit mindenképpen hozzá tennék még, hogy meg kell tanulni felül emelkedni a magamban csak starstruck-nak nevezett élményen. Attól, hogy tudod melyik a legnagyobb, legerősebb, legtöbb pénzt termelő vállalat a szegmensben, egyáltalán nem biztos, hogy abba is kell befektetni.

A részvénypiac mindig a jövőt árazza, az éppen csúcson lévő cég vagy megőrzi első helyét vagy nem. De az biztos, ha a fentiek igazak erre a cégre, az látszódni fog az értékelésében is. Könnyen lehet, hogy egy csúcs közeli áron vásárolsz be a részvényből, ami röviddel ezután lefordul csúcsáról. Máris átkozodva ülhetsz egy veszteséget jelentő pozícióban.

Amiben még tudok itt segíteni, azaz, hogy én milyen területeket figyelek jelenleg Európában. De ezek előtt:

Az általam megosztott pénzügyi vélemények és információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Magánszemélyként nem nyújtok engedélyköteles pénzügyi szolgáltatást, és nem veszem figyelembe az egyéni pénzügyi helyzetet, célokat vagy kockázattűrő képességet. Minden befektetési döntés meghozatala az érintett személy saját felelőssége.

Ezek után pedig a területek amiket én figyelemmel követek Európában.

Bankok, pénzügyi közvetítők: a legelsőként kijelölt terület ahol az EU előre akar lépni a teljes unióban. Mivel erős fókusz van rajta, itt számítok olyan törvénymódosításokra, ahol értékteremtésre lehetőség fog nyílni. A banki konszolidáció már döcögve ugyan, de elindult. A felvásárlások, részesedés szerzések zajlanak, bár az egyes államok ez elé gyakran gördítenek akadályt.

Pár érdekesebb szereplő a piacon:

Unicredit: Olaszország legnagyobbja, agresszív felvásárlási stratégiával, láthatóan arra játszik, hogy az újonnan felálló szabályok őt már az első helyen találják Európában.

Commerzbank: német második, gyenge eredményekkel. A cápák már érzik a vérszagot és ott köröznek körülötte. Igen, az Unicredit is. Felvásárlása esetén jelentőset ugorhat a részvény értéke.

BBVA: a spanyol első, a nyelvi korlátok hiánya miatt nagyon erős hálózattal bír a latin országokban. Szintén előre menekül felvásárlásokkal, szintén küzd kormányzati ellenállással.

Deutsche Bank: Németország vezető bankja, jó pár botrány tépázta meg az utóbbi években. Ez növeli a kockázatot, de egyben diszkontot is jelent az árfolyamában. Az biztos, hogy egy ekkora bank az eladó-vevő egyenes valamelyik végén meg fog jelenni idővel.

Infrastruktura fejlesztések: a hagyományosabb területek (autópálya, vasút, kikötők) mellett elsősorban a jelenleg zajló AI forradalomhoz kapcsolható projekteket követem figyelemmel. Ennek oka a brutálisan túlárazott AI-hoz kapcsolódó cégek árai mellett, amiben biztos lesz korrekció idővel, az, hogy elképesztően sok befektetést igényelnek az AI modellek, hogy futni tudjanak. Ugyan az EU lemaradt ezen modellek fejlesztésében, de az alapot jelentő infrastruktúra jellemzően az adott régióban épül ki. Itt pedig már labdába tudnak rúgni európai szereplők is, főleg, hogy mind transznacionális, mind állami szinten jelentős összegek támogatják ezeket a fejlesztéseket.

Pár érdekesebb szereplő a piacon:

Schneider Electric: francia multinacionális óriás. Vezető szereplő az adatközponti infrastruktúra, ipari digitalizáció és a hozzájuk kapcsolható szoftverek területén. Nagy előnye, hogy globális játékos, a kevés játékos egyike akinek nincs szüksége az EU piacvédelmi szabályaira, megállja a helyét a versenyben.

Engie: szintén francia cég, más irányból érkezik az AI felfutásba. Energia kereskedő és hálózatüzemeltető. Kiegyensúlyozott mixet alkot a portfoliója. Európa egyik legnagyobb gázkereskedője, valamint jelentős szereplő az áramkereskedelem piacán is. A hatalmas energiaigényű nyelvi modellek futtatása ideális helyzetben találja a céget. A szükséges energiát a hagyományos gáz, vagy az új idők, új szavának megfelelően megújuló kapacitásai révén is ki tudja szolgálni. A francia kapcsolati tőkéje felértékeli a céget, Európa leginkább atomreaktorokra támaszkodó országa kulcsszerepet fog játszani az energia ellátás során.

ASML: holland kisebb cég, talán az egyetlen olyan ami technológiai előnyét szabadalmi jogra tudta fordítani, így vált egyeduralkodóvá egy kis piacon. Ez a piac pedig a chip gyártás, amit amerikai és tajvani cégek uralnak jelenleg, a kínai cégek pedig próbálnak felnőni hozzájuk. Az ASML ott jön képbe, hogy az a gyártósor amin az egyes chipek elkészülnek mind tőle származik. Jelentőségéről mindent elmond, hogy pár éve az amerikai kormányzat nyomására kellett kihátrálniuk egy kínai eladásból. Az itt is zajló kínai-amerikai versenyfutás kulcstényezője a cég. Nem is kérdés, hogy az EU féltve őrzi ezt az előnyt/gazdasági fegyvert. Olyan szabályozás ami ne támogatná tovább a piaci egyeduralmát nem fog születni a közeljövőben, sőt a szabályok lazítása várható, a K+F területén például.

Röviden ezek lennének az általam figyelt vagy már vásárolt is cégek. A cégek neve vagy tevékenységi köre kevésbé releváns. A fenti leírásokkal csak az általam követett stratégiára akartam rávilágítani kicsit. Természetesen a sikerre semmi garancia nincs, a kockázatvállalás egy részvénybefektetés esetén része a paklinak.

Csak hogy tovább csigázzam a várakozásokat, a befektetésekkel, kockázat managementtel részletesebben is foglakozni fogok későbbi bejegyzésekben. Emelve a tétet, már az egész világra kiterjedően.