Kanyarodjunk vissza az utóbbi hetek témájához, az EU előtt álló jövő feltérképezéséhez. Egyelőre volt egy rövid kitérőnk a tőzsdei kereskedés világába. Hosszabb távon tervezni folytatom ezeket a kirándulásokat, azon egyszerű okoknál fogva, hogy engem nagyon érdekel, minden szentnek maga felé hajlik a keze ugye. Továbbá ez egy olyan terület, ahol a rendszeres tanulás, fejlődés nem egy lehetőség, hanem elvárás. Azt hiszem arról már rengeteget írtam, hogy mennyire nagyra becsülöm az intellektuális kihívásokat.
Ennek apropóján vágjunk bele a mai témánkba. Az Unió intézményi felépítése, az ezt meghatározó politikai érdekek szövevényes hálója és ennek lehetséges fejlődési irányai. Kár lenne tagadni, ezt egy jó nagy fának látom, nem feltétlen a téma bonyolultsága miatt, hanem mert ezen rendszerek felépülése szükségszerűen egymásra rakodó határozatok, törvények, rendeletek kusza labirintusa. Magam sem vagyok jogász, azzal is nehezen lehetne megvádolni, hogy mélyebben érdekel a téma.
De az ember által ideális esetben bejárt út része, hogy felismeri melyek azok a rendszerek vagy jogi normák, amik minden hibájukkal és jogi bikkfanyelvűkkel együtt is alapvető fontosságúak az életben. Ilyen keretrendszert alkot az Unió is. Igyekeztem keresni egy olyan megközelítést, ahonnan viszonylag széles képet tudok adni nektek az intézményrendszerről, jelentőségéről és problémáiról.
Hogy is néz ez ki a gyakorlatban?
Talán meglepő lesz, de az EU minden hangoztatott értékével együtt sem dúskál a nép által választott képviseleti szervekben vagy tisztségviselőkben. Az egyetlen valóban szavazáson megválasztott testület még csak nem is Brüsszelben tanyázik.
Európai Parlament
A hazai választásokhoz hasonlóan választjuk képviselőiket öt évente, jellemzően nyár elején szokott ez megtörténni, legutóbb 2024-ben. Hatalmas létszámú testület, hasonlóságot mutat a hazai országgyűlések felépülésével. Több frakció működik, külön bizottságok alakulnak az egyes témák vizsgálatára. A rendszerhez új adalékként még létrejött a jelentéstevők tisztsége is. A kiemelt témák parlamenten belüli egyfajta moderátorait, szóvivőit kell ez alatt érteni.
Jogosultságai, működése, vitái remekül leképezik a szövetség előtt álló kihívásokat és a hozott terheket. Mire gondolok itt? Bemutatom egy példán keresztül.
Az új uniós 7 éves költségvetés sarokszámairól már zajlik a vita a képviselők között. De a nemzeti költségvetésekkel ellentétben ezen háznak nincs törvényhozási joga. A parlamentben a frakciók között létrejött kompromisszumos terv a szavazás ellenére nem fog törvényerőre emelkedni. A szuveneritásukat féltékenyen őrző államok kezében van a végső jóváhagyás.
Ez remekül megmutatja a meghaladni szükséges állapotot. Népképviseleti szerv, tanácskozási, javaslattételi és később (hosszú és bonyolult eljárásrendben) felelősségre vonási opciókkal rendelkező intézmény, amelytől megtagadták a legfontosabb döntések lehetőségét.
Európai Tanács
Akiknél a legfontosabb döntési jogok vannak, az Unió 27 tagállamának kormányfői alkotják. Időszakosan ülésező végső döntéshozó szerv. Mind a létszám, mind az állandóság hiánya mutatja mik a problémák ezzel a struktúrával. Intenzív, földindulásszerű mozgások során lassan reagáló, partikuláris érdekek mentén töredezett testület, amely így sem hatékonynak, sem gyorsnak, de még csak végül egységesnek sem mondható.
Az egység hiányát nagyon szépen mutatta be a leköszönt magyar kormány által vitt tárgyalástechnika, már ha ilyen magasztos jelzőt alkalmazhatok rá. A kimentem kávézni manővertől a vétózásig terjedő skála megmutatta a testület korlátait az egész világnak. De minden rosszban van valami jó is, ez a politika kényszerítette ki a fejlődést is. Elmozdulás történt az egyhangú döntésektől a többségi döntések és így a többségi akarat preferálása felé. Ízléstől függően ezt hívhatjuk pragmatizmusnak vagy épp a szabályok megcsúfolásának, esetleg demokrácia deficitnek. Én ezt pozitívan látom, amit mindjárt ki is fejtek, de előbb az utolsó nagyobb szereplő a sakktáblán.
Európai Bizottság
Egyfajta kormány szerepét betöltő testület. Ha a klasszikus értelmezés szerint nézzük a rendszert, akkor ők a végrehajtó ág. Kvázi kormányfő (von der Leyen most) és miniszterei leosztásban dolgoznak. Két probléma van ezzel.
Az egyik a 27 tagállam egyenlő képviselete. Egyre nehezebben megy az egyes feladatkörök kijelölése és értelmes felosztása a tagállami delegáltak között. A magyar képviselő, Várhelyi Olivér, például az egészségügyért és állatjólétért felől. Nem akarom elviccelni a dolgot, számomra is fontos területről van szó. De hogy ennek dedikált felelőse legyen, ahelyett hogy a terület becsatornázásra kerül mondjuk a mezőgazdaságért felelős biztos alá, nos azt csak a 27 szereplő igénye teszi érthetővé.
A másik gond maga a feladat- és végrehajtási felhatalmazás kérdése. Míg egyes területeken számomra meglepő módon alakult ki egy természetesnek ható feladatátadás a tagállami szintről a transznacionális szintre, például a külkereskedelem. Más területeken az egyes kormányok görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy saját kezükben legyen a gyeplő. Ilyen területek az igazságszolgáltatás, adózás vagy éppen a közös fizetőeszköz kérdése.
Ez rendszeres konfliktusokat szül a Tanács és a Bizottság között. Tovább lassítva az ügymenetet, a kirakatba kitéve külső szereplők számára a problémákat, ahol a kompromisszumok tengerében elveszik végül az eredeti szándékolt cél.
Összegezve a problémákat:
lassúság
folyamatos érdekütközés
egymást átfedő felelősségi körök, vertikálisan és horizontálisan is
képviseleti, demokratikus deficit
eltérő célok, egységes jövőre vonatkozó koncepció hiánya
Nyilván részemről önkényes a fenti összegzés, sűrített kivonat, amelyet ezer okból lehet és kell is vitatni. De egy ekkora, az Unió minden területét érintő rendszer esetében szükséges az egyszerűsítés, hogy az emberi elme számára még értelmezhető szintre szorítsuk le a problémákat. Minden másra ott a mesterséges intelligencia. :)
Ezek után hol, hogyan látom ezeknek a gócoknak a megoldását? Ismét csak pontokban haladva:
lassúság: most olyant mondok amire nem számítottatok, nem kell megoldani! A külső, gyakran autoriter aktorok számára ez a gyengeség jele lesz, de ennek ellenére én a demokratikus folyamatok egyik alapjának gondolom, hogy az érveket ütköztetve, ha kell hónapok alatt alakul ki egy elfogadható kompromisszum, már ha kialakul. Amibe érdemes lenne energiát tenni, az ennek a folyamatnak a pozitív színben való feltüntetése. A trumpi hatalomgyakorlástól a putyini egyszemélyi döntésekig sorjáznak most már a negatív példák, ezekkel bátran lehetne szembe állítani a megfontolt, polgárainak prosperitást biztosító uniós döntéshozási mechanizmust és annak eredményeit. Ahogy említettem itt a görcsösen erőltetett egységes döntést kiválthatná a többségi döntés gyakorlata. Ezt tanácsi szinten gyorsítana a folyamatokon, de csodaszernek ez sem nevezhető.
folyamatos érdekütközés: itt is a demokratikus megoldás felé hajlók, nagyobb hatalmat adnék a parlament kezébe. A nemzeti törvényhozási jogok és felelősségi körök felé tolnám el a szabályozást. Egyelőre nem látszik más testületek hogyan tudnának az egész Unió polgárai által szavazáson megerősített felhatalmazással dolgozni. Amíg a rendszer ezen a téren nem kerül teljesen felforgatásra, márpedig nem fog, mert ez még mindig az EU, addig az egyetlen ilyen testület kezébe adnék nagyobb hatalmat. Már csak azért is, mert az állampolgárok szintjén, az ismert parlamenti felhatalmazás megjelenése eu-s szinten, talán közelebb hozná mindenkire számára ezeket az intézményeket. Hogy ne legyen elég annyit mondani egy vitában, hogy Brüsszel!
egymást átfedő felelősségi körök, vertikálisan és horizontálisan is: itt hatalmas harc várható, a szintén képviseleti felhatalmazással rendelkező kormányok, amik gyakran pont EU-szkeptikus politikájuk miatt nyertek választást, nem fognak könnyen engedni. A korábban már általam emlegetett kettőt előre, egyet hátra metódus fog itt szerintem érvényesülni. Az egyik terület amit érdemes lesz itt figyelni például az adószedés joga. Az egyik legfontosabb állami monopólium, a Bizottság a Parlamenttel egyetértésben új adófajtákat vezetne be, hogy a közös költségvetéshez ezzel is hozzájáruljon. Nyilván nem jobbak mint én, egyúttal a saját működésük is biztosabb alapra kerülne. Az itt zajló konfliktusok és a végső eredmény majd mutatja, hogy merre is indult a szövetség ezen a téren. Az én tippem, hogy új adóformák meg fognak jelenni, csak éppen a szándékolt bevétel nagysága lesz visszavágva a tagok által.
képviseleti, demokratikus deficit: ezt részben már érintettem fentebb, a Parlament jogköreinek megerősítésével. Rövid távon én csak ebben az irányban látok előre lépési lehetőséget, hosszabb távon is csak akkor ha radikális változás zajlik le az intézményrendszerben. De a történelmi tapasztalat alapján ennek mindig egy hatalmas vihar ágyazott meg. Erre azért ne vágyjunk.
eltérő célok, egységes jövőre vonatkozó koncepció hiánya: a papír sok mindent elbír. Rengeteg jelentés, tervezet látott már napvilágot (Draghi, Lenti), ezek jó része a legjobb esetben bekerült a sajtótájékoztatók által használt buzzwordok listájába. Úgy képzelem el ezt a dolgot, hogy van egy frissített lista, és az azon szereplő kifejezéseket rutinosan dobálja be minden gyakornok a legújabb nyilatkozat szövegébe. Gonosz vagyok, tudom, de itt vagyok a legszkeptikusabb, a jelenlegi keretek és mentalitás mellett ebben nem látok előre lépési lehetőséget sehol. Amíg nem jelenik meg, elsősorban állampolgári szinten, egyfajta a nemzeteken felülemelkedő, egységes eu-s öntudat, addig ezen a téren nem várható előrelépés. Mint annyi mindent a politikában, ezt is a választói akarat tudja majd kikényszeríteni. Már ha valamikor ki tudja, mert ennek a folyamatnak a természetes velejárója, hogy lesznek akik ebben az esetben nemzethalált kiáltanak. Könnyen lehet ennyi elég is lesz a folyamat megakasztásához.
Leave a comment
Metternich-nek tulajdonított örökbecsűvel zárnám a mai bejegyzést:
Oroszország sohasem olyan erős, amilyennek látszik, és sohasem olyan gyenge, mint amilyennek látszik.
Szerintem ez remekül alkalmazható a mai Unióra is. A belső és külső szereplők által is bírált, gyakran polgárai által is kárhoztatott szövetség továbbra is itt van. Erejét mutatja, hogy nincs olyan tagállama, ahol a felmérések szerint komolyan felmerülhetne a kilépés vagy megszűntetés társadalmi támogatottsága. Magában az is jelzi az európai kísérlet sikerét, hogy külső szereplők szétesését, eljelentéktelenedését vizionálják. Akinek pedig halálhírét keltik…
0
