Mindent leuraló téma és kiemelt figyelem jut jelenleg a hőkupolára, Paksra, a perzselő hőségre. A nem rég indult poszt-sorozatom szintén ezzel a témával foglalkozik (első rész, második rész), de most egy kicsit személyesebb bejegyzéssel jelentkezem. Ami azt hiszem szétfeszítené az alaptéma kereteit.
Szóval a paksi atomerőmű több mint 40 éves története folyamán először, tervezett leállítással néz szembe. A Duna alacsony vízszintje miatt, a jelenlegi szivattyúrendszer már nem tudja megoldani a hűtővíz kiemelését. Ráadásul a nyári forróság okán ez a víz már nem is igazán hűt, továbbá a hűtési folyamat végén visszaengedett, továbbra is forró víz ökológiai katasztrófát okozna a folyó lentebbi szakaszán.
Ezek a szikár tények, amiket én laikusként felszedtem magamra az elmúlt napokban. Na de, számomra megdöbbentő módon, a harminc éves polarizáló politika, támogatva a virálisan terjedő, népszerű összeesküvés elméletekkel, még mindig vagy továbbra is sokkolni tud engem.
Az elmúlt napokban megmártóztam a Facebook poklában, bejegyzéseket és kommenteket olvastam. Senkinek sem javaslom, mentális egészsége megőrzése érdekében.
A bejegyzés teljes terjedelmében olvasható a substack oldalamon, várlak ott szeretettel!
0
