Zsuzsi Wolf - SpaceArt
Donation page
2017-től foglalkozom festészettel, folyamatosan ismerkedek különböző technikákkal és módszerekkel. 2022-ben úgy döntöttem ebből szeretnék megélni, ennek érdekében hoztam létre támogatói oldalamat is. Amennyiben alkotásaim elnyerték a tetszésedet, szívesen látlak az oldalamon és bármilyen összegű támogatást előre is nagyon szépen köszönök! 🙂
1000 HUF  
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
2500 HUF  
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
5000 HUF  
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
500 HUF  
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
7000 HUF  
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
10000 HUF  
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
500 HUF Monthly
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
1000 HUF Monthly
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
2500 HUF Monthly
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
5000 HUF Monthly
I support
Támogatásod perceken belül
megjelenik az Alkotó számláján.
2 supporter
Facebook Instagram Twitter Website
Jupiter a négy Galilei holdjával

Jupiter a négy Galilei holdjával



50×50 cm feszített vászon, akril, vegyes technika.

1610 januárjában Galileo Galilei először figyelte meg távcsövével a Jupitert és fedezte fel négy legnagyobb holdját (Io, Europa, Ganymedes, Callisto) a gázóriás körül keringeni, melyeket Galilei-holdaknak hívunk. Ez volt az első alkalom, amikor a Földön kívül más bolygó körül keringő holdat sikerült megfigyelni. Felfedezése vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy Naprendszerünkben a bolygók a Nap körül keringenek (heliocentrikus világkép), ahelyett, hogy Naprendszerünk a Föld körül forogna (geocentrikus világkép).

A Jupiter a Naptól számított 5. bolygó, amely 139 822 km-es átmérőjével messze a legnagyobb a Naprendszerben – több mint kétszer akkora tömegű, mint az összes többi bolygó együttvéve. Jellegzetes sávjai és örvényei ammóniából és vízből álló hideg, szeles felhők, amelyek a hidrogénből és héliumból álló légkörben lebegnek.

A bolygónak eddig összesen 80 holdja ismert, ebből 57-nek a Nemzetközi Csilllagászati Unió (IAU) hivatalos nevet adott, további 23 hold még elnevezésre vár.

Mindegyik hold egyedi jellemzőkkel rendelkezik és más-más okból különleges.
A Ganymedes

5 262 km-es átmérőjével Naprendszerünk legnagyobb holdja, nagyobb a Merkúrnál és a Plútó törpebolygónál is. Erős bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a Ganymedes 150 km vastagságú főként jeges felszíne alatt 100 km vastagságban nagy mennyiségű sós vizű óceán található, amely több vizet tartalmazhat, mint amennyi összesen a Föld felszínén található.

Ez az egyetlen ismert saját mágneses mezővel rendelkező hold, melyet 1996-ban a NASA Galileo űrszondája fedezett fel. A mágneses mező a hold északi és déli pólusa körüli régiókban sarki fényeket eredményez. Mivel a Ganymedes közel van a Jupiterhez, mágneses mezeje a bolygó mágneses mezejébe ágyazódik, vagy abban helyezkedik el. Amikor a Jupiter mágneses mezeje változik, a Ganymedes sarki fényei is változnak, ide-oda “ringatóznak”. További bizonyítékok vannak arra, hogy a Ganymedesnek vékony oxigént tartalmazó légköre is van.
A Callisto

A Jupiter második, a Naprendszer harmadik legnagyobb holdja.
Felszíne a legjobban kráterezett a Naprendszerünkben található összes objektum közül. Az elhaladó űrszondák által készített felvételeken világos fehér foltok tűnnek ki a sötétebb régiók között. A tudósok szerint a világos területek nagyrészt jégből állnak, a sötétebb foltok pedig olyan területek, ahol a jég erodálódott.
Az Io

A Naprendszer vulkanikusan legaktívabb világa, több száz vulkánnal, amelyek közül néhány tucat több kilométer magas lávaszökőkutat lövell ki. Az Io figyelemre méltó aktivitása a Jupiter erős gravitációja és a Jupitertől távolabb keringő két szomszédos hold – az Europa és a Ganymedes – kisebb, de pontosan időzített vonzása közötti gravitációs erők eredménye.
Az Europa

A Jupiter negyedik legnagyobb holdja. A tudósok úgy vélik, hogy jégpáncélja 15-25 kilométer vastag, amely egy 60-150 kilométer mély óceánon úszik. Bár az Europa átmérője csak egynegyede a Földének, óceánja kétszer annyi vizet tartalmazhat, mint bolygónk összes óceánja együttvéve. A holdat a Földön kívüli élet keresésének legígéretesebb helyének tartják.

Fenti információk a NASA adatbázisából származnak.

A holdakat a Jupitertől való távolságuk és méretük alapján festettem, de arányaiban természetesen nem tükrözik a valóságot.
A feketéhez ismét a kedvencet, musou black-et használtam. Emiatt maradt minimális a fő téma és a keret is ezért került rá szintén festve, illetve ilyen formában próbáltam egy plusz térbeli hatást elérni. Ezt a képet egyébként 2021 októberében kezdtem és eredetileg valamilyen rovart szerettem volna… 😁

A bolygót a Juno űrszonda nyolcadik közeli felvételsorozata alapján festettem meg.

Atlantis – az utolsó landolás

Atlantis – az utolsó landolás

1981. április 12-től, 2011. július 21-ig tartott a NASA űrsikló-programja. Összesen 135 küldetés indult útjára, melyből 133 sikeres volt. A Challenger 1986. január 28-án emelkedés közben, a Columbia 2003. február 1-én, visszatéréskor veszett oda.
Az űrsikló program célja egy olyan űreszköz kifejlesztése volt, amely nagy méretű és -tömegű hasznos terhet tudott különböző magasságú Föld körüli pályára állítani. Mindezt úgy, hogy a küldetések végén az űrsikló képes volt a leszállópályán történő landolásra, majd az átvizsgálást és az esetleges javítási munkákat követően az újbóli indulásra.
Sajnos a program nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, részben a biztonság, részben pedig a magas költségek miatt. Így az Atlantis STS-135 (Space Transportation System) küldetése egy korszak végét jelentette 2011. július 21-én.
Az Atlantis utolsó küldetéséről a Spacejunkie cikkében olvashattok bővebben.

Az utolsó leszállást festettem meg a NASA fotója alapján.
80×30 cm feszített vászon, akril, vegyes technika. (Magántulajdonban)

Leo (Oroszlán) csillagkép és M66

Leo (Oroszlán) csillagkép és M66



A Messier 66 (M66 vagy NGC 3627) spirálgalaxis, melyet 1780. március 1-jén Charles Messier fedezett fel szomszédjával, az M65-tel és mindkettőt katalogizálta. Az M65 és az NGC 3628 galaxisokkal együtt a Leo Triplet része az Oroszlán Csillagképben, ezen belül is a legnagyobb, legfényesebb tagja. Az NGC 3628-at csak később, 1784. április 8-án fedezte fel William Herschel egy jóval nagyobb távcsővel, mint amit Messier használt.
Az M66 körülbelül 36 millió fényév távolságra van a Földtől és 727 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Látszólagos fényessége 8,9 magnitúdó, átmérője körülbelül 100.000 fényév.

70×70 cm feszített vászon, akril, vegyes technika.
Magántulajdonban

Bolygósorakozó

Bolygósorakozó

A 2022 nyári bolygósorakozó ihlette festmény.

A Naprendszer összes nagybolygója (Merkúr, Uránusz, Vénusz, Mars, Jupiter, Neptunusz, Szaturnusz) és Holdunk több napon keresztül egyszerre volt látható a hajnali égbolton. A jelenség érdekessége, hogy a szabad szemmel látható bolygók keletről nyugat felé haladva (balról jobbra) Naptól való távolságuk sorrendjében látszottak. A festmény egyes részein metál akrilt, és gyöngyház lakkot is alkalmaztam, airbrush-al, ecsettel és festőkéssel készítve.